Időtlen időről
Olyan jó lenne lelassítani az Időt! Csak akkor, amikor én akarom.
A rossz dolgokon essünk túl gyorsan, de a Jó maradjon velem egészen addig, amíg jólesik. Az Idő azonban sem meg nem áll, még csak le sem lassul, pörgeti homokszemeit ugyanabban az ütemben, amelyben felvette kezdeti lendületét. Segítőd tud lenni azonban, ha megfelelő játszótársad tud lenni egészen végig utadon.
Hogy lehetnék játszótársa, amikor egyre inkább nem társam, hanem ellenségem, vagy még inkább: legyőzendő ellenfél. Futsz, hogy utolérd-, hogy mit , hogy mit azt te sem tudod,magad ,a szerencséd,vagy tényleg az Időt,mely újra rád vigyorog-,miközben egyre az az érzésed,hogy a levegőbe kapkodsz ,amikor a Boldogság hívó szavára újabb csatákat indítasz. Az sem elég, ha utoléred, mert a nagy játszmának nemcsak részese, hanem győztese akarsz lenni. Egy életben kettőt vagy többet megélni, idősíkon nyargalászni, innen is, onnan is kicsippenteni valami jót.
Az Idő akkor kegyetlen, amikor elfecsérled. Nincs, másod ugyanis ezzel kell gazdálkodnod. Igazán szerencsés vagy ugyanis, ha megadatott számodra a képesség hogy felismer, mire van és mire nincs szükséged a tartalmas élet éléséhez.
A felismerés azt jelenti, tudod, de legalább sejted vagy érzed mi a feladatod ebben a testbe szorított létben. Az Idő melléd áll- igen, igen valóban mellém?-, ha azt teszed, ami komolyan a te feladatod.
Nem mondod, hogy eddig fel sem tűnt, mennyire rossz irányba haladsz?
Hogy ezer gáncs vetődik folyton a lábad elé, s a jelek vészfényként villognak az orrod előtt? Az van-mondod-, hogy még mindig nem találod a helyed az Életben, valahogy mindig félresiklanak a dolgok, pedig annyira, de annyira szeretnél már egy kis boldogságot, békét, megnyugvást. Kíméletlenül telnek az évek, mintha valaki csak öntené rád fentről a napokat, heteket, hónapokat, s bármennyire szeretnéd, nem tudod megfogni az eseményeket. A szüleid úgy mentek el végtelen útjukra, hogy nem is ismerted őket igazán, a gyerekeid ugyanígy készülnek saját maguk kibontására, s fáj, hogy mennyire idegen felnőttként élnek melletted.
Akkor mire ez az egész?
Sajnos üres szólam, hogy rá idő. Idő mindenre van, ugyanis az Idő azért van, hogy legyen mindenre. Semmi nem esik ki hatásköréből, csak éppen a választást, hogy mire fordítasz belőle, megadja neked. Amire nem szánsz, az nem fontos számodra. Amire nem szánsz az neked sem fontos. Ha jutatsz belőle a gyerekeidnek, fontos leszel gyerekeid számára. Ha fordítasz az egészségedre, az egészség is oda fog figyelni rád. Ha megfelelő időt szánsz a munkára, sosem leszel híján a lehetőségeknek. Ha eljön a pihenés órája, ne késlekedj, mert az Időt nem lehet összezavarni. Ha nem vagy képes megállni, mert azt hiszed, vesztegeted azt, amiből oly kevés van, az úgy fog kinézni nagyon gyorsan, hogy terhelhetőséged végtelen-pedig ez nincs így -s láthatatlan erők gondoskodnak róla, hogy ne is maradjon sose tennivalók híján. Az idő elfolyik az ujjaid között, lényeges dolgokra valóban nem marad, csak néhány szétpukkant buborék körvonala emlékeztet rá ,hogy történt veled egy s más a múltban. Az idő mennyiségi fogalom. a teszi minőségivé, ahogy megéled. Bármilyen munkát végzel te vagy én, azzal egymást szolgáljuk, így saját munkádba fektetett energiád mások tetteiben válik valós értékké. Dolgozz jól, hogy neked is jól dolgozzanak. Tanulj tudásod szerint, mert csak akkor taníthatsz.
Ha szeretsz, ne szavakkal szeress, cselekedd meg azt, amiről úgy véled, szebbé válik tőle a másik pillanata. Csak ezek a percek képesek rögzíteni az Időt, beleégetni saját emlékkönyvedbe, hiszen a pillanatok egymásutánja volt és nincs többé, az értékes Idő viszont örök. A nap összes óráját kevesled, nem is lesz sosem minőségi időd csak olyanok, amelyeket így hívnak: határidő, menetidő, elmulasztott idő.
A gyerekkor még tökéletesen, tudattalanul tudatos. De ki figyel a gyerek tökéletes tudatlanságára? Pedig annyira ott bujkált minden apró mozdulatodban a Feladat, amiért ebbe a létbe beleszülettél, az Idő még annyira értékes volt számodra, hogy
Semmi felesleges dolgot nem akartál csinálni, csak azt, ami, jó volt, meleg és biztonságos. Mert gyerek voltál. Ma nem vagy az ,de emlékszel ,milyen annak lenni ,nem hagyni ,hogy rossz dolgok történjenek veled,mert képes vagy felismerni ,mi a jó neked.